Tudom néha, olyan mintha kettő lenne belőled.
Mintha lenne egy te, aki ott van minden nap, és mutatod a világnak, miközben, van valaki benned, mélyen eldugva, és noha, néha elő jön, de alapjába véve el dugva, és csendben van.
Nos ő az aki te voltál, és vagy, kívül pedig ott van az, akit te alkottál magadnak, védőfalnak.
Fura igaz? Mintha, kicsit skizofrén lennél, de meg nyugtatlak, ez nem így van.
Akit te belül eldugva érzel, az mondhatni, te gyermek éned, aki, ami lehetnél; csak ezt a nevelkedésed során, jó mélyre elástad. Valószínűleg szegényke után vágyódsz, és jó lenne már elő hozakodni vele.
Vicces kicsit, hogy miközben felnőttél, elástad magadban az önön valódat, most meg önmegvalósításod ként keresheted fel ...