Hétköznapok...
Unalmas és monoton, már a könyöködön jön ki. Az óra mindig ugyan akkor ébreszt, és te már van hogy nélküle is fel kelsz, szóval csak a biztonság kedvéért hagyod be állítva, nehogy el aludj.
Ha anyuka vagy, már unalmassá válik, hogy a gyerek reggeli hisztije, és a szokásos begyakorolt sémák, amiken végig mentek.
Ha szingli vagy, a reggeli smink már begyakorlottan megy, órát lehetne hozzád igazítani, olyan pontosan érsz ki a buszhoz/ indulsz el a kocsival, és érsz be a munka helyre.
Diákoknak pedig mi sem egyszerűbb, mint csöngetés előtt be érni.... öhm... csöngetés után öt perccel be érni (jobb esetben).
De miért válik unalmassá egy idő után minden? Ugye a kapcsolatok is emiatt ennek tönkre igen hamar, az embert még a legjobb barátja is kiviszi az észből olykor, nem hogy a párja... De nos nem kell ennek mindig így lennie. Az az ember, akinek a sarkában lohol a balszerencse, az örül az unalomnak. Egy nagy családos ember, akinek a gyerekei non stop hozzák a formájukat, örül az unalomnak.
De hogy a francba van, hogy az egész világ unatkozik?
Az embernek mindig újabb és újabb kihívás kell, izgalom, haladás, cél. Emiatt vágyjuk a filmeket, történeteket, amibe bele csöppenhetünk, amit átélhetünk és izgulhatunk. Van aki filmekben, más játékokban, megint más könyvekben találja meg a saját steril kis világát.
Nos a kérdés, már csak az, hogy jó ez nekünk?
Egészséges ez? Képzeletbeli világok, képzeletbeli célok a valóság helyett?
Hááááááááááááááááááááát, szerintem tudod a válasz.
-De hát, nem is, nekem vannak céljaim a valóságban is és haladok előre. Ez nekem csak kikapcsolódáshoz kell.
-Ezért ülsz ott órákat, és már főzés/tanulás/házimunka közben is megy?
- Neeeem, az csak háttér zajnak kell.
- Akkor miért vétesz közben hibát abban amiben nem kellene?
- Miről beszélsz, az csak merő véletlen! Tudod, csak az hibádzik, aki dolgozik.
- Vagy szimplán, csak nem tudsz oda figyelni. Hiszen, van amikor ki marad a házi megírása. Lassan már a telefon a kezedhez ragad.
-De...
-Miért nem teszed le, és hagyod az asztalon. Miért nem hagyod ott a gépet és kezdesz el célt keresni.
- De hát szeretem, és erre nekem szükségem van, és nekem muszáj lenne....
- Nem azt mondom, hogy hagyd abba, nem is azt mondom, hogy rossz ha szereted. De ne legyél tőle függő és menjen az életed rovására. Tedd le a telefont, hagyd ott a gépet, a tévét, és kelj fel! Ne keress kismillió kifogást, hogy miért maradj a képzelt világokban, hanem éld az életed! Észre sem veszed és jobb lesz a közérzeted, az egészséged, és mindjárt nem fogsz unatkozni. Keress célokat, keress hobbikat. Kezd a reggeled azzal a tudattal, hogy a mai napod szuper lesz! És hidd el az lesz!
"Ugyan mi könnyebb? Azt mondani, hogy megbocsáttatnak a te bűneid, vagy ezt mondani: Kelj fel, és járj?"
Mt 9,5
Szóval igen. Kelj fel és járj!
