Sokszor irigyelve nézi az ember a gyermekek boldog arcát. És a válasz mindig ugyan az: "neki még egyszerűbb és emiatt nincs annyi gondja". Ugye valahogy így hangzik? Pedig ennél nagyobb baromságot gondolni nehéz...

Kérdezz csak meg egy gyermeket, vagy gondold magad vissza abba a korba.

Könnyebb volt?

Nem mindig arra vágytál, hogy bárcsak felnőtt lennél? 

A gyerekek is ugyan olyan gondterheltek mint mi felnőttek, csak egyszerűbben kezelik, vagy csak nagyon másképp.

Mi pedig felnőttek hajlamosak vagyunk mindenbe gondot látni, ott is ahol, baromira nincs. 

Meg tartjuk és felhalmozzuk a stresszt mintha egy verseny lenne, vagy egy ritkaság, amit őrizgetni kell és gyűjteni. Pedig inkább el kellene engedni és elfelejteni, akár örökre. Meg kell tőle  szabadulni és hagyni, hadd oldódjon fel. 

De akkor hogyan tehetném ezt meg? Hogyan kellene ezt megoldani? 

Ha hiszed, ha nem vegyél példát az állatvilágból! 

Láttál már idegbajos nyuszit? 

Vagy depressziós mókust? 

Na igen, most jöhetnek azok akik úgy vélik az állatoknak nincsenek érzései, és primitívek stb. De akkor ők most lapozzanak tovább és főjenek, a saját leveikben. Aki így gondolja, az fogadjon örökbe egy menhelyi kutyát és nézze meg, hogy milyen folyamatokon megy át, mire meg nyugszik, és hálás lesz és csupa szeretett, meg mentője iránt. 

De! Akik nem így látják, azok most figyeljenek rám. 

Tanulj meg a mának élni, miközben lassan és meg fontoltan alakítod a jövődet, akár a mókus és akár a medve, akik télire készülnek egész nyáron. 

Tanulj meg megfontolt lenni, és kihasználni a helyzeted, a lassúságod is akár a teknőc, vagy a csiga. 

Közben legyél ravasz, és mozgékony, alkalmazkodó mint a róka. 

 Nyugodtnak lenni, és boldognak mint a macska. 

Noha mellettük élünk és hajlamosak vagyunk őket figyelmen kívül hagyni, rengeteget tanulhatunk tőlük, és rengeteg szeretett kaphatunk.

Én azt mondom neked, hogy az lehet boldog, aki mindennel és mindenkivel békében van. 

Bár nagyon sokszor, nem érzékeljük, de azért érezzük magunkat rosszul, és azért vagyunk stresszben és depresszióban, mert önmagunkkal nem vagyunk békében. 

Ilyenkor nem kell semmilyen pszichológus, semmilyen gyógyszer, vagy varázslatos teszt, hanem, hogy csendben legyünk! Figyeljük a testünket, a lelkünket és ismerjük meg magunkat minél jobban. 

Na majd akkor közelebb kerülünk a boldogsághoz.